Templomépítés - WEBSITE X5 UNREGISTERED VERSION - Szent József Templom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Küldetésünk > Történelem

Templomot a szegedi jezsuitáknak!

Ilyen címen az alábbi cikk jelent meg nagyra becsült főpásztorunk: Dr. Glattfelder Gyula püspök úr tollából a szegedi lapok hasábjain:
"Az Anyaszentegyház sok dicső intézménye között a legérdemesebbek egyike a Jézus Társasága. A babért, melyet ősi szerzetesrendjeink homloka körül fon a történelem, fenntartásnélküli, lelkes örömmel nyújtja át Loyolai Szent Ignác fiának is, kik a földkerekség minden pontján, minden korban és minden nemzet körében emberfeletti erővel és buzgalommal fáradoznak a katolikus hit mélyítésén, az erkölcsök nemesítésén és a keresztény szeretet emberbaráti műveinek gazdagításán.
 Hazánk újabb kori történetében a jezsuiták vallásos és kulturális munkájának jelentősége óriási. Ha a rend ideiglenes feloszlatása a XVIII. század végén a forradalom pusztító előszelének hatása alatt sok dicső intézményének összeomlásával járt is, a XIX. század a rend új virágkorát hozta meg, legutóbbi szégyenletes forradalmainak és ország romlásunk nyomán beállott keresztény felbuzdulás, pedig a magyar jezsuita rendtartomány eddig nem látott fejlődési periódusát nyitotta meg, a nemzeti katasztrófa hatása alatt megkomolyodott ifjak olyan nagy számmal álltak Isten nagyobb dicsőségére szolgálatba.
 Ez az új virágzás Szegedhez fűződik. A hó
dítók által ősi otthonukból kiüldözött magyar jezsuiták Szegeden állították fel papnevelő intézetüket. Szeged lett a magyar jezsuiták lelki formálásának tűzhelye. Hogy ez városunkra milyen áldást jelent, hogy ez a hitélet milyen lendületét biztosítja, elég arra a tömegre mutatni, mely a jezsuiták kápolnája felé tolong, vagy a jezsuita atyák szavára figyel -mint a csak imént befejezett misszió alatt is- vagy a kongregációkban, jótékonysági szervezetekben buzgólkodik párját ritkító lelkesedéssel.
 Ha egyik oldalról ezt a buzgalmat, másfelől, pedig azt a szerény kis kápolnát, melyben a lélekmentő munka folyik, hova a bekívánkozó híveknek egy kis töredéke sem fér be, akkor megértjük, hogy a szegedi katolikus társadalomnak ezzel az önzetlen munkával szemben becsületbeli tartozása van. Nem szólok itt a jezsuita növendékpapok intézetéről, mely annyi ifjú elhelyezésére teljességgel elégtelen és egészségtelen -erről majd az ország feladata lesz gondoskodni-, de szólok Isten házáról, mely a jézustársasági atyák lelkipásztori munkájához
, sem a szegedi katolikus hívek buzgóságához nem méltó.
 Építsünk új templomot Jézus Társasága számára, melyben a rend lelkipásztori buzgalmával arányban álló munkát végezhet és melyben városunk minden rétege: szegények és gazdagok, műveltek és egyszerű emberek, kicsinyek és nagyok számára törhessék az élet kenyerét és oszthassák a kegyelmi élet áldásait. Szegeden ugyanis 20 000 lélekre jut egy templom, mely lehetetlenül magas szám és mélyen járó lelkipásztori tevékenység legnagyobb akadálya. A szent missziónak, mely heteken keresztül annyi lelki feltámadásnak volt eszközlője, legyen a feltámadás ünnepén az a nemes elhatározás befejezése, hogy felépítjük Jézus Szíve dicsőségére, a buzgó lelkek örömére, Jézus Társasága szent tevékenysége számára a mai kápolna helyett méltó templomot.
 Áldozzon és gyűjtsön mindenki tehetsége szerint, a szegény filléreket, a gazdag dús ajándékot. Senki se mentse magát azzal, hogy igénybe van másutt véve, adja azt, ami nehéz helyzetünkben még megmaradt, ennél gyümölcsözőbb befektetés egyén és a köz javára nem képzelhető. Magam sem akarók azzal előállni, hogy összeomlott egyházmegyém intézményeit kell mindenekelőtt felépítenem. Bízom a mi jóságos Istenünkben, hogy erre is megsegít, de a jezsuita templomra is megkezdem a gyűjtést erre az évre felajánlott 10 000 pengővel, melyet folytatni akarok, míg a mű létesül. Bízom derék szegedi híveim egyházközségi szervezetében, bízom Szeged város nemes közönségében, hogy sok gondjai között e célra is találnak segítséget és bízom, hogy híveim apraja-nagyja megérti a főpásztori szót, és mindannyian lehetővé teszik, hogy minél előbb álljon a templom, mint a hitbuzgalom és a tiszta erkölcs vára, lelki és általa társadalmi és nemzeti talpra állásunk záloga."


 A főpásztor felhívása élénk visszhangra talált a szegedi katolikus társadalomban. Április 24-én e tárgyban tartott nagygyűlés örömmel fogadta a templomépítés gondolatát és alulírottakat kérte fel arra, hogy az előkészítő munkálatok elvégzésére 6 férfi és 6 nőből álló Intéző Bizottságot alakítsanak, melybe a Jézus Társaság tartományfőnöke P. Bust küldte ki.
 Az Intéző Bizottság április 30-án tartotta első ülését, amelyen a "Templom Építő Egyesület" megalakítását és ez irányban a munka sürgős foganatba vételét határozta el. A bizottság kialakult véleménye szerint e Templom Építő Egyesület határozatlan időre alakulna.
Tagjai lennének:
1. Főpártfogók, akik 100 pengőt meghaladó összeggel járulnak a templom alaphoz.
2. Alapítók: akik 10 éven át évi 100 pengővel, vagy a megalakulástól számítandó három hónapon belül fizetendő 800 pengővel járulnak a templom alaphoz.
3. Rendes tagok: akik évi 12 pengő (vagy havi 1 pengőt),
4. Pártoló tagok: akik évi 6 pengő (vagy havi 50 fillért),
5. Rendkívüli tagok: akik évi 5 pengő tagsági díj fizetésére vállalnak kötelezettséget. A tagság és az ezzel járó tagdíj fizetési kötelezettség tartama tíz év. Ezen felül a nemes jótevők tetszés szerinti összeget és tetszés szerinti időtartamra ajánlhatnak fel.
 Az Intéző Bizottságnak minden reménye megvan arra, hogy ha a sok-sok buzgó katolikusok közül csak néhány ezren lépnek be a tagok sorába és illetve járulnak kisebb-nagyobb adományokkal a kitűzött cél megvalósításához. Az emelni kívánt templom mielőbb hirdeti a hívek megértő áldozatkészségét és Isten dicsőségét.
 Katolikus Testvérek! Értsük meg szeretett Főpásztorunk hívó szózatát! Fogjunk hozzá méh szorgalommal a munkához, és ha minden igaz katolikus kiveszi maga részét és tehetsége szerint áldoz a nemes célra, hamarosan állni fog a Kegyelmi Központ, amely áldást hoz városunkra, ennek vidékére és lakosságára.

Szeged, 1928. évi május 8-án
     
       Dr. Somogyi Szilveszterné
       Dr. Tóth Imre
       elnökök


A szegedi nyilvántartóból származó adatok:

A Jézus Társasága Rend Trianon miatt kénytelen volt elhagyni fölvidéki újoncházát (Nagyszombat) és bölcseleti rendi fölső iskoláját (Pozsony). Ez utóbbi a Délvidéki Konviktus épületében (Kálvária ut 1.) talált új helyet magának 1921. augusztus 20-án. (Innen a szerzetesújoncok átmeneti tartózkodás után Érdre kerültek.)

Kápolnájuk már a húszas években a Gyöngy (ma Dáni) utcában volt, s azt kinőve ugyanott templom építésébe kezdtek Czigler Arnold kivitelezésében. Az időközben súlyossá vált gazdasági helyzet következtében, 1931-ben a Szegedi Jézus Társasági Templom Egyesület kénytelen volt húszezer pengő segélyért folyamodni a következő indokkal: "Az egyesület, amely tagjai hatalmas táborában Szeged katholikus társadalmának minden rétegét egyesíti: egyrészt a Jézustársasági atyák áldásos munkálkodásának tapasztalásától, másrészt ama megállapítás által vezéreltetve, hogy a rendházzal kapcsolatos kiskápolna a buzgó hívők tömegeinek befogadására semmiképp sem alkalmas: célul tűzte maga elé, hogy Isten nagyobb dicsőségére - e munka számára méltó és elégséges hajlékot létesít. Az egyesület tagjai áldozatkészségéből oly tőkére tett szert, amellyel a templom építését megkezdhette, sőt az építkezés a falegyenig előre is haladt. Ám a súlyos gazdasági viszonyok a mi lelkes munkánknak is sajnálatosan korlátot szabnak: az a veszedelem fenyeget, hogy az építkezés tőkeerő hiányában megakad. A templomunknak a Jézustársasági atyák lelkipásztorkodása mellett az a speciális rendeltetése, hogy a hívők között állandó és erős lelki köteléket létesítsen és tartson fenn a keresztény erkölcsmívelésére."

A törvényhatóság közgyűlése legteljesebb elismeréssel és méltánylással viseltetett a Templom Egyesület azon buzgalma iránt, hogy a nagy megpróbáltatások napjaiban a hitélet fokozottabb művelésre templomot kíván emelni. Méltányolta, hogy a város katolikus lakóinak számarányához képest nincs elég temploma: a folyó építkezés jó időn keresztül munkaalkalmat is teremt: ezért öt éven át évi kétezer pengő támogatást szavazott meg.

Már 1936-ban kiderült, hogy az új templom is meglehetősen szűk: ezért Schakmann Ádám építőmester segítségével lefödték az épület melletti, jobb oldali beépítetlen udvart, és a templom falát íves nyílásokkal áttörve gyóntató folyosót s oratóriumot alakítottak ki. A bal oldali udvart is beépítették az utca felől - ezáltal a templom beilleszkedett a többi ház zárt sorába.

A második világháború után eltávolított rend tagjai a rendszerváltással visszatérhettek templomukba.


 
 
Keresés
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz